Tészta:
- 2 tojás
- 2 evőkanál cukor
- 4 dl tej
- 10 dkg vaj
- csipet sütőpor
- 65-70 dkg liszt
Krém:
- 3 dl tej
- 25 dkg cukor
- 60 dkg darált dió
- 4 csomag vaníliás cukor
- 30 dkg vaj
Cukormáz:
- 20 dkg porcukor
- 2-3 evőkanál meggybefőttlé
A hozzávalókból meggyúrtam a tésztát: a tojásokat a cukrot és a szobahőmérsékletű lágy vajat robotgéppel jó habosra kevertem, apránként hozzáöntöttem a tejet is, végül szintén apránként belekevertem a sütőporos lisztet, ezt már csak fakanállal. Nekem 70 dkg liszt belement, hogy jól nyújtható állagú legyen a tészta. A kész tésztát lemértem és 10 egyenlő részre osztottam (10 x 136 g lett). Minden tésztalabdát kb. 30 × 25 cm-es vékony lappá nyújtottam és egyenként tepsi hátulján megsütöttem. A lapok alá tettem sütőpapírt, a sütő 200°C-os volt, sütési idő 10-12 perc alsó-felső lángon.
A krémhez először a cukrot és a vaníliás cukrot megfőztem a tejben, utána adtam hozzá a diót, és mikor már csak langyos volt, hozzákevertem a vajat. A kihűlt lapokat egyesével megkentem a krémmel. Már az elején ügyeljünk rá, hogy lehetőleg egyformán osszuk el a krémet, hogy minden lapra ugyanannyi jusson. Mikor a legfelső lapot is ráhelyeztem, rászabtam egy sütőpapírt és egymás mellé kettő könyvet tettem a tetejére nyomatéknak, úgy ment a hűtőbe éjszakára.
Másnap reggel elkészítettem a mázat. A porcukorhoz fokozatosan öntöttem a meggylevet és közben kevertem, amíg síma lett, de állagra elég sűrű pép maradt, nem túl folyós. Rásimítottam a torta tetejére és hűtőbe tettem ismét. Jó két óra elteltével már megdermedt annyira a máz, hogy be tudtam jelölni a szeletek helyét, hogy szebben lehessen fogyasztáskor szeletelni.
Szakál Gáborné receptje.
