Ez a szép kis kalács pontosan a már korábban igen nagy sikert aratott sütőtökös-fahéjas csiga alapján készült (a receptje itt), csupán annyi a különbség, hogy most másképp formáztam meg.
A leírást követve egészen a kinyújtásig mindenben megegyezik a csigával, azonban nagyobbra nyújtottam, kb. olyan szélesre, amekkora kalácsot szerettem volna, a magasságát pedig amilyenre csak sikerült, mert ketté kell vágni és úgy feltekerni. Szóval a kinyújtás után rákentem a tölteléket (pontosabban megkentem olvasztott vajjal, majd egyenletesen rászórtam a cukrot és a fahéjat), kettévágtam és két rúddá tekertem fel, mint a bejglit. Azután pedig ezt a két rudat csavartam nem túl szorosan egymás köré. Sütőlapra helyeztem, majd az eredeti recept szerint hagytam még egy kicsit kelni mielőtt a sütőbe toltam.
Miután elkészült, még forrón ráecseteltem a mázat, majd kevés vagdalt dióval díszítettem. Megvártuk, hogy teljesen kihűljön, csak azután szeleteltük.
Nagyon-nagyon-nagyon finom, könnyű, puha, ízletes, mi imádjuk ezt a tésztát!
Szabókiné Jung Andrea receptje.
