Lehet, lassan már megszokjátok az ilyen „szerelem első látásra” sütijeimet… szóval ez most a legújabb. 😉 A The Comfort of Cooking oldalán találtam rá, nézzétek meg, nem is csoda, ha az ember első látásra teljesen odalesz… 🙂 Elkészítettem, és valami fantasztikusan finom!!!! Rendkívül könnyű, pihe-puha a tésztája, ami a fahéjas töltelékkel tökéletesen harmonizál, a tetején levő édes krémsajtos máz a diódarabokkal pedig csodálatosan megkoronázza mindezt. Annyira örülök, hogy rátaláltam!!!
A tésztához:
- 80 ml tej
- 2 evőkanál vaj
- 125 g sütőtökpüré (a sült tök puha húsa leturmixolva)
- 2 evőkanál cukor
- 1/2 teáskanál só
- 1 tojás felverve
- 7 g (1 csomag) szárított élesztő
- 150 g finomliszt
- 150 g fehér kenyérliszt
A töltelékhez:
- 80 g barna cukor
- 1,5 teáskanál fahéj
- 2 evőkanál olvasztott vaj
A mázhoz:
- 60 g natúr krémsajt (szobahőmérsékletű)
- 70 g porcukor
- 2 evőkanál lágy vaj
- 1/2 teáskanál vanília kivonat
- 1/4 teáskanál juharszirup (vagy méz)
- kevés durvára vagdalt dió
A tésztához egy kisebb nyeles edényben melegítsük fel a tejet a vajjal, de csak épp annyira, amíg a vaj már majdnem elolvad. Kevergessük folyamatosan. Egy nagyobb tálban keverjük össze a tökpürét, a cukrot és a sót. Adjuk hozzá a tejet, majd kézi mixerrel dolgozzuk ki jó alaposan. Ekkor mehet bele a tojás és az élesztő. Egy másik tálban keverjük össze a kétféle lisztet, majd a felét adjuk a masszához. Keverjük ki géppel jó alaposan, alacsony fokozaton kb. 5 percig. Néha kapargassuk le a tál oldalára került részeket is, hogy mindenestől jól elkeveredjen. Ekkor adjuk hozzá a többi lisztet, és ezzel is keverjük jól össze (én már fakanalat használtam ekkor). Jól dolgozzuk ki. A massza ragacsos lesz, de nem baj, így a jó, később nagyon szépen lehet majd vele dolgozni. Egy kelesztőtálat vékonyan olajozzunk ki, töltsük át bele a tésztát, olajozzuk meg a felszínét is egy kicsit, takarjuk le és kelesszük kb. 1 órahosszáig, amíg duplájára nő.
A töltelékhez a cukrot, a fahéjat és az olvasztott vajat keverjük jól össze.
A mázat is elkészíthetjük most, amelyhez keverjük ki az összes hozzávalóit krémesre. Lehet kóstolni… mennyei!! 😉
Miután a tészta megkelt, lisztezett munkalapon gyúrjuk át, lisztezzük bátran, de csak annyira, amennyire szükségesnek érezzük, hogy könnyen kezelhető tésztát kapjunk. Nagyon jó kis könnyű tészta lesz, öröm vele dolgozni! Sodorjuk ki 24 × 30 cm-es téglalappá. A tölteléket oszlassuk el rajta, lehet kanállal kenni (nekem nem igazán sikerült), úgyhogy inkább többnyire kézzel tudtam arányosan eloszlatni a tészta felszínén, majd a hosszabb oldalán kezdve tekerjük fel rúddá. Ha elkészültünk, vágjuk 12 egyenlő részre (kb. 2,5 cm vastag szeletek lesznek).
Süthetjük négyzet alakú tepsiben, sütőtálban, de kerek formában is nagyon mutatós lesz. Ha egy 20 cm-es kerek formát választunk (ahogy én is tettem), nem fog beleférni mind, úgyhogy a maradék 4 tekercs egy másik, kisebb kerek formában sült. A sikerélményen viszont ez mit sem változtatott, ugyanúgy ízlett mindkét sütet! 😀 No szóval vékonyan olajozzuk ki a formát, pakoljunk bele (ne túl sűrűn), majd konyharuhával takarjuk le és hagyjuk pihenni 30-45 percig, hogy duplájára keljen. A kelesztési idő vége felé melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, majd ha szépen megnőttek, süssük őket kb. 20 perc alatt gyönyörű pirosra.
A sütőből kivéve rácsra téve hagyjuk a formában hűlni, de aki akarja, óvatosan ki is szedheti belőle, úgy gyorsabban hűl. Tulajdonképpen mindegy, én a kicsit kiszedtem, a nagyot viszont a formában hagytam. Hagyjuk 10 percig hűlni, majd egy ecsettel kenjük meg az előre elkészített sajtkrémmel. Picit rá fog olvadni, és valami csodás rusztikus kinézete lesz! 🙂 Szórjuk meg kevés vagdalt dióval és már tálalhatjuk is azonmód melegében, avagy meg is várhatjuk, amíg teljesen kihűl.
Mindenképpen maximális dicséretben lesz részünk! 😉
Szabókiné Jung Andrea készítette el.
