Emlékeztek kedves „nem mai tinik”, amikor még a cukrászdákban lehetett kapni amolyan szájpadlásra tapadós, abba nem hagyható sós kockákat? Tetejük sajttal vagy köménnyel, szezámaggal, mákkal volt megszórva, sokáig tárolható és isteni finom volt… De nem is szaporítom tovább a szót! Megtaláltam a tuti receptet!! Igazi, rég elfeledett ízemlékeket ébresztett fel bennem…
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg zsír/margarin
- 1 tojás
- 1 evőkanál só
- 1 teáskanál cukor
- 2 dkg élesztő
- 15-20 dkg reszelt sajt
- hideg tej (amennyit felvesz)
A tetejére:
- 1 tojás
- esetleg magok (kömény, mák, dió, szezám, len)
A lisztbe keverjük a sót és a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt, a reszelt sajt felét és a zsiradékot (zsírral és margarinnal is elkészítettem már, mindkét verzióval pocak-kompatibilis!) ;), majd tojást teszünk hozzá és kevéske hideg tejjel kemény tésztát gyúrunk. Nem kelesztjük, omlós sós tésztára van szükségünk. A tésztát becsomagolva hűtőbe tesszük (legjobb egy éjszakára, de legalább 1-2 órára) majd enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk (nehéz feladat, mert kemény a tészta). Kedvünk szerint éles késsel kis kockákra vágjuk, vagy formákat szúrunk ki. A leeső tésztadarabokat nyugodtan újból dolgozzuk össze és használjuk ismét. Sütőpapírozott lemezre rakosgatjuk, a tetejüket tojással lekenjük, magokkal vagy sajttal megszórjuk és előmelegített 180°C-os sütőben aranybarnára sütjük (légkeverésen 10-12 perc).
Kötényeket felkötni! Alkotásra fel!
Varga Anikó receptje az OlajBogyó receptes oldalról.
