Már régóta lapul a „kipróbálandó” képes mappákban ez a kelt tésztás finomság (átalakítva, felturbózva ízlésünkhöz). Nem igazán szoktam receptösszetevőket elmenteni, inkább az improvizálás izgalmát keresem, szinte minden ételben. Sok-sok csodás fotót nézegetek, amiből merítem az alapötleteket… Természetesen, minden tiszteletem a séfeknek, szakácsoknak, cukrászoknak – hiszen az ő szintjük már művészet!
Egyszerűen csak élvezem az adott alapanyagok étellé válásának minden folyamatát mint egyszerű, hétköznapi háziasszony. 🙂 Ami óriási örömet okoz, az az üres tányérok sokasága, egy elégedett őszinte mosoly kíséretében nyugtázva! 😉
Tészta:
- 50 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 3 dl tej (langyos)
- 1 tojás
- 3 evőkanál cukor
- 5 dkg margarin
- csipet só
Töltelék:
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 2,5 dl tej
- 1 kávéskanál vanília esszencia
- 1 evőkanál cukor
- 2 dkg vaj
Máz:
- 15 dkg olvasztott vaj
- 10 dkg barna/fehér kristálycukor
- 2 teáskanál őrölt fahéj
Szükséges még:
- kevés vaj a forma kikenéshez
- 1 evőkanál barna/fehér kristálycukor
- pár szem dió/mogyoró (opcionális)
Egy nagy tálba lisztet szitálunk, közepébe kis mélyedést vájunk, amibe a cukrot szórjuk. Az élesztőt belemorzsoljuk, majd 1 dl langyos tejjel leöntve meleg helyen, pár perc alatt „futásnak” indul a kovászunk. A maradék tejben elkeverjük a tojást és a sót, majd az egész tésztamasszát az olvasztott vajjal együtt simára dolgozzuk. Meleg helyen nejlonnal letakarva a tálat, duplájára kelesztjük. Eközben elkészítjük a vaníliapudingot, amiben főzés után elkeverjük a vajat, majd langyosra hűtjük.
Egy 23 cm-es kuglófformát enyhén kivajazzuk és barna vagy fehér kristályos szerkezetű cukorral hintünk – ez fogja adni a fényes és finom karamellburkolatot. Dió- vagy mogyorószemeket rakosgatunk az aljára.
A duplájára kelt tésztából kidolgozzuk a felesleges gázokat és 4 cipóra vágjuk, majd egyenként további 12-12 darabra. A tésztákat darabonként tenyerünkben kissé ellapítjuk és mokkáskanálnyi pudinggal töltjük, ezután „visszacsomagoljuk” mindet. A töltött kis batyukat olvasztott vaj+cukor+fahéj keverékbe mártjuk, és immáron kisebb káoszt kreálva a konyhapulton, kuglófformában egymásra rendezgetjük. Kb. 15-20 percnyi langymelegben eltöltött szieszta után, 180°C-ra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük.
A formát tálra borítjuk és csodáljuk a fahéjillatú, aranyló karamellel borított tésztahalom csillogó látványát. Naaa és a kuglófunk tetejére került diószemekről ne is beszéljünk! Isteni!! 😉
Vigyázat! Égésveszély! Az olvadt cukor szintén 180°C-ra hevül! Kezdetben mindent a szemnek, semmit a kéznek elv megszívlelendő! A süteményt egyébként az abbahagyhatatlan kategóriába sorolnám… 🙂 Kötényeket felkötni, alkotásra fel!
Ui: A vaníliatölteléket bármi más Nektek tetsző formációra cserélhetitek. Mogyoró- vagy csokikrém is nagyon jól állna neki, pisztácia/mogyoró grillázzsal. És legközelebb diót/mogyorót/pisztáciát nem csak a forma tetejére, hanem a tésztakupac széleibe is tenni fogok! 😉
Varga Anikó receptje az OlajBogyó receptes oldalról.
